Hogyan írjunk kódot, hogy gyorsan működjön a dinamikus irányítás szempontjából?

Használja a struct és enum típusokat a class helyett, ahol csak lehet. Az értéktípusok alapértelmezés szerint nem használnak dinamikus elosztást.

Alkalmazza a final kulcsszót osztályokra és metódusokra, hogy megakadályozza az öröklést és felülírást, lehetővé téve a fordítónak a közvetlen elosztás végrehajtását.

final class MyFinalClass { // Az osztály nem örökölhető
    final func myFinalMethod() { // A metódus nem írható felül
        // ...
    }
}

Használjon protokollokat, amelyek csak static vagy final metódusokat/properties-t írnak elő, vagy generikusokat, amelyeket fordítási időben lehet specializálni.

protocol MyProtocol {
    static func staticMethod()
}

Használjon private és fileprivate hozzáférést a metódusokhoz és tulajdonságokhoz osztályokon/struktúrákon/enumsokon belül. Ez lehetővé teszi a fordítónak, hogy gyorsabb elosztást alkalmazzon, mivel a láthatóság korlátozott.

class MyClass {
    private func privateMethod() {
        // ...
    }
}

Kerülje el a gyakori általános protokollok használatát futásidőben, ahol a konkrét típusokat előre nem ismerjük, mivel a protokollokon keresztüli hívások virtuális táblát használnak. Előnyben részesítse a generikusokat, ahol csak lehet fordítási időben.

Használja az @inline(__always) attribútumot. Ez egy ajánlás a fordítónak, hogy próbálja beágyazni a függvény törzsét a hívás helyére, elkerülve a függvényhívás költségeit. Nem mindig nyújt előnyt.

@inline(__always)
func myInlinedFunction() {
    // ...
}