Mit tud a Big Endian, Little Endian és Middle Endian jelölésekről?

Big Endian: a több bájtos szám legjelentősebb (legértékesebb) bájtja a legkisebb címen helyezkedik el, míg a legkevésbé jelentős bájt a legnagyobb címen. Little Endian: a több bájtos szám legkevésbé jelentős bájtja a legkisebb címen helyezkedik el, míg a legjelentősebb bájt a legnagyobb címen. Middle Endian: nem széles körben elfogadott jelölés. Néha olyan esetekre utal, amikor a bájtok sorrendje eltér a Big Endian és Little Endian között, például több bájtos számok feldolgozásakor 2 bájtos blokkokban.

Példa egy 4 bájtos számra, 0x12345678:

Cím	Big Endian	Little Endian
0x1000	0x12	0x78
0x1001	0x34	0x56
0x1002	0x56	0x34
0x1003	0x78	0x12

A legtöbb modern processzor (Intel, AMD) Little Endian-t használ. A hálózati protokollok általában Big Endian-t ("hálózati sorrend") használnak.

A rendszer endianness-ét így lehet ellenőrizni:

#include <iostream>

int main() {
    int x = 1;
    // Létrehozunk egy byte pointert, és ellenőrizzük az első byte-ot
    if (*reinterpret_cast<char*>(&x) == 1) {
        std::cout << "Little Endian" << std::endl;
    } else {
        std::cout << "Big Endian" << std::endl;
    }
    return 0;
}

A byte sorrendek közötti átalakáshoz C++-ban a <arpa/inet.h> (hálózati sorrendhez) vagy <endian.h> (általánosabb) fejlécekben található függvényeket használják.

#include <arpa/inet.h> // htons, htonl, ntohs, ntohl

int main() {
    uint16_t host_short = 0x1234;
    uint32_t host_long = 0x12345678;

    // Átalakítás a host sorrendből a hálózati sorrendbe (Big Endian)
    uint16_t network_short = htons(host_short);
    uint32_t network_long = htonl(host_long);

    // Átalakítás a hálózati sorrendből a host sorrendbe
    uint16_t back_to_host_short = ntohs(network_short);
    uint32_t back_to_host_long = ntohl(network_long);

    return 0;
}