Mi az a BDD (Viselkedés Alapú Fejlesztés)?

A BDD egy szoftverfejlesztési módszertan, amely a csapat minden tagja (fejlesztők, tesztelők, üzleti elemzők) által közösen megértett követelményekre és a rendszer viselkedésére összpontosít. A TDD (Test Driven Development) alapján alakult ki.

A BDD fő jellemzői:

• Közös részvétel: Minden érdekelt fél bevonása a funkciók meghatározásába.
• Természetes nyelv: Egy érthető, nem technikai nyelvet (gyakran Gherkin) használ a rendszer viselkedésének leírására.
• Példák: Konkrét, valós példákon keresztül határozza meg a viselkedést.
• Automatizálás: A viselkedési forgatókönyvek automatizálhatók, és végrehajtható dokumentációként, valamint regressziós tesztként használhatók.

A BDD forgatókönyvek általában Given-When-Then formátumban íródnak:

• Adva: Leírja a rendszer kezdeti állapotát.
• Amikor: Leírja a felhasználó vagy a rendszer által végrehajtott műveletet.
• Akkor: Leírja a várt viselkedést vagy eredményt.

Gherkin használatával írt BDD forgatókönyv példája:

# Funkció: Termék keresése
# A felhasználónak lehetősége kell, hogy legyen termékeket keresni nevük alapján.

# Forgatókönyv: Sikeres keresés egy létező termékre
Adva, hogy a felhasználó az online bolt főoldalán van
Amikor beírja a "Könyv" szót a keresőmezőbe
És rákattint a "Keresés" gombra
Akkor a oldalon megjelenik egy lista a "Könyv" szót tartalmazó termékekről
És a talált termékek száma nagyobb, mint nulla

A BDD-ben használt eszközök:

• Cucumber (az egyik legnépszerűbb különböző nyelveken)
• SpecFlow (.NET)
• JBehave (Java)
• Behave (Python)

A BDD előnyei:

• Jobb követelménymegértés.
• A nem világos vagy ellentmondó követelményekből eredő hibák csökkentése.
• Hatékonyabb együttműködés a csapatok között.
• Végrehajtható dokumentáció.
• Stabilabb és könnyebben karbantartható automatizált tesztek.