Milyen módszereket ismersz az automatik szemétgyűjtő rendszer által eltávolítandó objektumok meghatározására?

Java-ban a következő fő megközelítéseket alkalmazzák azoknak az objektumoknak a meghatározására, amelyeket a szemétgyűjtő töröl:

1. Elérhetőség számlálás (Reachability) — egy objektum elérhetőnek számít, ha van rá hivatkozás a gyökérobjektumokból (GC Roots), például a verem helyi változóiból, statikus mezőkből, aktív szálakból stb. Ha egy objektum nem elérhető, akkor törlésre jelöltnek számít.

2. Jelölés és takarítás (Mark-and-Sweep) — a gyűjtő először megjelöli az összes elérhető objektumot, majd eltávolítja a nem megjelöltet.

3. Hivatkozásszámlálás (Reference Counting) — kevésbé elterjedt a JVM-ben, de az ötlet az, hogy egy objektumot akkor törölnek, amikor már nincs rá hivatkozás.

4. Speciális hivatkozások használata (WeakReference, SoftReference, PhantomReference) — az ilyen hivatkozásokon keresztül hivatkozott objektumok bizonyos feltételek mellett törölhetők.

Példa: ha egy objektum nem elérhető a veremből vagy a statikus mezőkből, akkor a szemétgyűjtő összegyűjti.