Ez egy pragmatikus megközelítés — a tokenek és egy következetes burkoló minta megakadályozza az "egyedi" javításokat, és auditálhatóvá teszi az igazítási döntéseket a Storybookban. Hogyan döntöd el, mikor tartozik egy vizuális "nyomás" (például a -2px-es beállításod) globális tokenhez, szemben egy komponens-szintű kivétellel, és hogyan irányítod ezt a döntést?