Miért nem írunk kódot a fejlécfájlba?

A fejlécfájlokban (.h vagy .hpp C++-ban) nem szabad elhelyezni a kódot a következő okok miatt:

1. Az egyetlen definíció szabályának (One Definition Rule - ODR) megsértése. Amikor több .cpp fájl tartalmaz egy fejlécfájlt, amely végrehajtható kódot tartalmaz, az több mint egyszer lesz definiálva, ami linker hibához vezet (többszörös definíció). Kivétel az inline függvények és a sablon osztályok/függvények, amelyeket minden fordítási egységben definiálni kell, ahol használják.

   // példa.h
   int g_counter = 0; // Globális változó - ODR megsértése
   
   void my_function() { // Függvény - ODR megsértése
       // kód
   }
   
   inline void my_inline_function() { // inline függvény - kivétel
       // kód
   }
   
   template<typename T>
   void process(T value) { // sablon függvény - kivétel
       // kód
   }
   

2. A fordítási idő növelése. Minden alkalommal, amikor egy fejlécfájlt beillesztenek, a fordító újra feldolgozza annak tartalmát. A kód fejlécfájlokba helyezése növeli a fordító terhelését, és lassítja a projekt összesítését, különösen nagy projektek esetén.

3. A karbantartás és tesztelés bonyolultsága. A fejlécfájlokban szétszórt kód kevésbé moduláris lesz. Ez megnehezíti az egyes komponensek tesztelését és azok független módosítását.

4. A ciklikus include-olások (include loops) kockázata. A rosszul szervezett include-olások a fejlécfájlokban ciklikus függőségekhez és fordítási problémákhoz vezethetnek.

A fejlécfájlokban általában deklarálják:

• Osztályokat (definíciók, de nem metódusok implementációi)
• Függvényprototípusokat
• Globális változókat (extern használatával)
• Állandókat
• Osztály- és függvény sablonokat (teljes definíciók)
• inline függvényeket (teljes definíciók)
• Adattípusokat (struct, enum, typedef, using)
• Névtereket (namespace)

A kód implementációja (függvények törzse, statikus osztálytagok és globális változók definíciói) a megfelelő implementációs fájlokban (.cpp) kerül elhelyezésre.